Toborozás.

Egy átlagos szerdai nap volt a mai. Reggel felkeltem, elkészültem. Tipikus reggelek.
A suliban is minden jól ment, jó volt a társaság, jó volt a hangulat. Egészen a harmadik óra végéig. A szünetben, az egész gimnáziumot összehívták.
Az igazgatónő, nagyon ilyedt volt. Látszott az arcán a félelem.  Egyszerűen mindenre gondoltam..de, arra nem, hogy háború lesz. Erre nem. Az egész sulit egy emberként fogta el a félelem. Én csak néztem magam elé, és nem tudtam mit szólni.
Mindenki haza mehetett. Felsiettünk az osztálytermekbe, gyorsan összepakoltunk, és indultunk haza. Persze, holnap is be kell jönnünk... Mikor hazaértem, a szüleim nagyon ilyedten néztek felém. Apámat toborozzák katonának. De ezt én nem engedhetem. Nem. Nekem kell valahogy bejutnom. Apám két évvel ezelőtt, kórházba került. Elkezdett a tüdeje megtelni vízzel, azóta nem nagyon bír semmit sem csinálni. Van még egy húgom, és egy 17 éves mostoha öcsém. Őt is viszik leventének. Csak ültünk a kanapén, és meredtünk magunk elé. Egyszerűen annyi mindent szerettem volna még eléri az életemben. És ez mind odaveszett.. Soha nem leszek profi kosarazó, soha nem lesznek gyermekeim. De ez a jövő. Most a jelenre kell gondolnom. Arra, hogy apám helyett nekem kellene be mennem katonának. Nem hagyhatom ezt. 20 évesen, csak ezen agyalok. Egyszer csak halljuk a város szirénáját. Ez vagy a háború kezdetét jelenti, vagy csak kötelező mindenkinek megjelenni a főtéren. Utóbbi volt.
Gyorsan felkaptam a kabátom és a bakancsom, megvártam a családom, és indultunk.
Mire kisétáltunk, már majdnem mindenki ott volt. Kicsi város volt a mienk. Közel 5.000 lakos. Nem sok, de békés környezet.
Nemsokkal később, a polgármester szólt bele a mikrofonba. Új szabályok vannak:
•Minden 30 évnél idősebb férfinak kötelező a katonaság
•A 15-20 éves fiúkat, viszik leventének.
•Nőknek csak nagyon kivételes esetben szabad csatlakozni a katonákhoz.
•20 éves kortól lehetséges a nőknek.
•Az anyukák és gyermekeik, menedékekben lesznek elszállásolva.
És fellettek olvasva azoknak a neveik, akikre számítanak. Mikor az apám nevét olvasták, elfogott egy indulat ami miatt csak rohantam előre, és addig meg nem álltam ameddig a polgármester előtt nem voltam. Bejelentettem, hogy apám helyett én fogom képviselni hazámat!